Az alábbiakban egy cikksorozat első részét olvashatjátok, melyben megpróbálom teljessé tenni az otthoni zenehallgatás, illetve házimozi élményét. Terveim szerint kitérek majd olyan alapvető dolgokra, mint az akusztikai alapfogalmak tisztázása, a berendezések elhelyezése, az egyes hifi kiegészítők helyes megválasztása illetve használata, a high-end és a hifi alapvető különbségei és még sok más hasznos dolog, melyekkel tovább fokozhatjuk a zenei élményt otthonunkban.
A hang és terjedése
A hangok hullámokban „közlekednek” a földi közegekben. A hang, az adott hangforrásból kiindulva (pl. hangfal vagy bármilyen hangforrás) többé-kevésbé gömb alakban terjed. Ez azt jelenti, hogy az útjába kerülő tárgyak, dolgok ezt a szabad mozgást befolyásolják, hol pozitív, hol pedig negatív irányban. Kijelenthető tehát, hogy egy szobában, ahol egy hifi berendezésekből álló összeállítás vagy valamilyen házimozi rendszer van, igen érzékeny lehet a rendszer elhelyezésére és a szoba berendezésére, illetve a maximális élvezeti értékének kihasználásához, az elrendezés tekintetében szükségünk van bizonyos kompromisszumok meghozatalára.
Berendezések elhelyezés
Általánosan elfogadott aranyszabály nincs. Ugyanannyira élvezhetetlenek egy kongó, üres szoba akusztikai tulajdonságai, mint egy teljesen süket, kipárnázotté. Azonban egy-két gyakorlati tanács mindenképpen megfogalmazható:
- Az úgynevezett állóhullámok elkerülése érdekében kerüljük a nagy, üres falfelületeket. Egy telerakott könyvespolc, falra tolt ruhásszekrény mindig jól jön akusztikai szempontból. Gondoljunk csak bele! Ha a hangfalból kijövő hangoknak teret és lehetőséget adunk a visszaverődésre, akkor nemcsak a közvetlenül a hangszórót elhagyó hangokat fogjuk hallani, hanem azokat is, amik pl. a falakról visszaverve, torzítva és persze késleltetve érkeznek. Márpedig ezt nem szeretnénk. A feszes basszusok helyett, lassú, üres „alja” lesz a zenének és a középtartomány pedig még visszhangot is kaphat. A helyes beállítás esetén egy jól hallgatható zenét kapunk, melyben gyors, dinamikus és elsősorban élvezhető zene szólal meg.
- Akkor meg miért nem jó a teljesen leszigetelt, belülről „kipuhított” falú szoba? – kérdezhetnénk. Egy dolog miatt. Az otthonra szánt hangfalak 99%-át nem süketszobákra tervezték. Némi torzításmentes visszaverődés szükséges a tökéletes hangzás elnyeréséhez. Tehát egy vastag padlószőnyeg, könyvekkel telipakolt polcok, a hangfalakkal szemközti falakra tolt bútorok és a sarkok kitöltése mindenképp jót tesz a hangnak, de a zsúfoltságot és a hangfalak elé rakott tárgyakat azért kerüljük!
- A hangfalak sarokba történő helyezése mindenképpen típusfüggő kérdés. Egyes márkák (különösen melyeknek elöl helyezkedik el a reflexnyílásuk) kimondottan meghálálják az ilyen jellegű elhelyezést, mások pedig akkor szólnak szebben, ha minél messzebb kerülnek a hátsó- illetve az oldalfalaktól. Ez tényleg olyan dolog, amit ki kell próbálni!
- A szoba mérete nagymértékben befolyásolja az abban elhelyezhető, különböző teljesítményű berendezések hallgathatóságát. Alapvető szabály, hogy minél nagyobb egy hifi lánc (ez alatt a zenei forrás /CD-, DVD-játszó, rádió, LP stb./, erősítő, hangfal összességét értem) összteljesítménye, annál valószínűbb, hogy nagyobb szobára van szükségünk. De ez fordítva nem teljesen igaz, tehát, a nagy teljesítményű berendezések, olykor ugyanolyan jól szólnak egy kisebb helyiségben, mint egy nekik ideálisabb, nagyobb méretűben.
- Az egyes berendezések elhelyezésének (CD-játszó, erősítő stb.) legideálisabb módja, az, ha minél kisebb területen érintkeznek a talaj valamely részével. Ezt úgy kell érteni, hogyha például egy (jobb esetben kimondottan hifi céllal készült) állvány valamely polcára teszek egy CD-játszót, az lehetőség szerint valamilyen ún. csillapított lábakon álljon. Ilyenek a különböző kúpos tűk, légpárnás alátétek, bár sok esetben már maga az állvány polcai is tartalmaznak valamilyen csillapítást. A megfelelő állvány azért fontos, mert a külső rezgések, amikkel egyébként tele van a környezetünk, így kevésbé tudnak hatással lenni az egyes berendezéseinkre. Gondoljunk csak bele! Ha egy pici ponton érintkeznek a szilárd külvilággal, ott rendkívül csekély rezgés-információ tud áthaladni, ahhoz képest, mintha teljes felületükkel érintkeznének, vagy vastag lábakon állnának. Márpedig a külső rezgések nem tesznek jót pl. egy CD-játszó adat kiolvasásának minőségére. (Ennek technikai mikéntjébe, most nem mennék bele, a lényeg, hogy ahhoz képest, hogy a CD egy digitálisnak minősített szabvány, valójában az adatrögzítésen kívül szinte minden analóg módon történik benne. A kiolvasás meg végképp kísértetiesen hasonlít a hanglemezek világára.) A lényeg, hogy bármely rezgésből eredő hibát a digitális lejátszók, ún. hibajavítással korrigálnak, amit persze szeretnénk elkerülni, hiszen ezek minősége korántsem kielégítő. (Ennek technikai hátterét, azzal tudnám illusztrálni röviden, mintha egy számsor hiányzó elemeit kellene körülbelül megmondanunk úgy, hogy a sorból számos elem hiányzik és az előző és a következő elemekből még csak nem is következtethetünk az adott számra. Így csak kb. azt fogjuk tudni megmondani, hogy melyik két tartomány között állhatott az eredeti szám. Valahogy, így működik a digitális hibajavítás is.) Ezeket a hibákat okozhatják a lemez felületi karcolásai, illetve különböző nem kívánt rezgések. Akár hisszük, akár nem egy átlagos CD-játszó esetén gyakorlatilag szinte folyamatosan dolgozik a hibajavítás. Ezt, tehát amennyire tudjuk, a helyes felfüggesztéssel tudjuk csillapítani: kevesebb hibajavítás, jobb minőségű hang!
Az első részbe ennyi fért, legközelebb a házimozi, a hifi és a high-end rendszereket fogom kategorizálni és megpróbálom különválasztani a bizonyos céllal létrehozott hangrendszereket minőségük és áruk alapján. Továbbá járható-e a tökéletes puritanizmus útja, avagy higgyünk-e különböző hangtechnikai trükköknek.
