Lemezajánló 2010

Dave Holland Octet: Pathways 

A Dave Holland Big Band-ből kivált 8 zenész legújabb lemeze. A Holland-hoz méltó bonyolultságú és összetettségű riffek és zenei rétegek övezik ezt az amúgy lendületes lemezt. A hangminőség, bár a lemez élőben került rögzítésre, meglepően jó, Dave Holland saját Dare2 elnevezésű kiadójának kiadása. Egyébiránt a kiadónál a 2006 óta igen nagysikerű Grammy díjas Critical Mass c. lemez óta megjelent összes Holland művet újra megjelentették.

Dave Holland: basszus; Chris Potter: tenor és szoprán szaxofon; Robin Eubanks: pozán; Steve Nelson: vibrafon, marimba; Nate Smith: dob; Antonio Hart: alt szaxofon, fuvola; Alex Sipiagin: trombita, szárnykürt; Gary Smulyan: bariton szaxofon.

John Pizzarelli: Rockin' In Rhythm (A Tribute to Duke Ellington)

A Grammy díjas gitáros klasszikus hangzású lemeze, melyen Duke Ellington-nak állít igen élethű és drága nemesfémből készült szobrot.

Billy Cobham: Palindrome

Egy múltba tekintő lemez Cobham-es funkyval és néhol furcsa hangzásokkal.

Bill Cobham: dobok; Ernie Watts: szaxofonok; Michael Rodriguez: trombita; Marshall Gilkes: pozán; Jean-Mary Ecay: gitár; Dean Brown: gitár; Philippe Chayeb: basszus; Wilber Jr. Gill: ütősök; Christophe Cravero: billentyű, hegedű; Marco Lobo: ütősök

Lenny White: Anomaly 

Óriási erő és energia van ezen a funk/groove lemezen.

Lenny White: dob, billentyűsök; Nick Moroch: gitár; Tom Guarna: gitár; Donald Blackman: orgona, zongora; George Colligan: orgona, billentyűsök; Vince Evans: billentyűsök; Bernard Wright: billentyűsök; Victor Bailey: basszus; David Bendeth: gitár; Stanley Clarke: basszus; Jimmy Herring: gitár; David Gilmore: gitár; Mike Clarke: dob; Danny Walsh: alt és tenor saxofon; Tim Ouimette: trombita és pozán; Jerry Z: orgona; Chris Williams: ének; Vaneese Thomas: ének; Gregory Clark: ének; Nicki Richards: ének; Irene James: vokál; Michelle Weeks-Reynoso: vokál; Richie Goods: basszus; Charles Fambrough: bőgő.

Stanley Clarke Band: The Stanley Clarke Band

Fúziós, néha rock-os beütésű lemez nagyon sok gitárral.

Jeff Lorber Fusion: Now Is The Time

A szokásos hangzás az amerikai billentyűstől megbízható minőségben.

Jeff Lorber, Randy Brecker, Vinnie Colaiuta, Jimmy Haslip, Dave Weckl, Eric Marienthal, Paul Jackson Jr.

Lee Ritenour's 6 String Theory (The Official Yamaha Six String Theory Guitar Competition) 

Úgy tűnik eljött az all-star lemezek ideje. Ha az alábbi listát végigböngészitek, Herbie Hancock legfrissebb lemezéhez hasonlóan, olyan mintha egy lexikon bejegyzéseit olvasgatnátok. Csupa-csupa gitár, nagyszerű előadók, kitűnő számok, számos stílus, a nagy legendáktól a YouTube felfedezettekig van itt minden bőven. Érdemes beszerezni!

Lee Ritenour, John Scofield, Steve Lukather, BB King, George Benson, Slash, Pat Martino, Joey DeFrancesco, Nathan East, Mike Stern, Neal Schon, Keb'Mo', Taj Mahal, Andy McKee, Joe Bonamassa, Will Kennedy, Guthrie Govan, Harvey Mason, Vinnie Colaiuta, Larry Goldings, Tal Wilkenfeld, John Beasley, Jimmy Johnson, Melvin Lee Davis, Paulinho DaCosta, Vince Gill, Jonny Lang, Tomoyasu Hotei, Robert Cray, Simon Phillips.

Koncert-beszámoló - Chick Corea Freedom Band Veszprémfest 2010.07.29.

Tegnap a 7. Veszprémi Ünnepi Játékok nyitókoncertjén a Chick Corea Freedom Band játszott. A rossz időre való tekintettel az eseményt a szokásostól eltérően nem a Vár udvarán tartották meg, hanem az MKB Veszprém Arénában. 

Előzenekarként a veszprémi születésű Rozsnyói Péter által vezetett trió lépett fel. Rozsnyói zongorajátéka kísértetiesen hasonlít Esbjörn Svensson-éra; a magyar jazz zongoristák között emiatt mindenképpen egyedülálló. A bőgőn Orbán György játszott, dobokon pedig Mohay András. Összeségében kellemes bevezetője volt a 21.15-kor kezdődő sztárkoncertnek.

Ekkor jelent meg a színpadon a kvartett! Fenomenális erővel indult el az első szám: az addig a nézőtéren járkáló és beszélgető emberek hirtelen teljes csendbe burkolóztak. 

A Chick Corea kvartett főként az egykori Acoustic Band számait játszotta némi jazz standard kiegészítéssel. Corea a szokásos vidámságával és nyugalmával ült le a Yamaha CFIII-as (egyébként ez a példány egy osztrák cégtől kölcsönzött model volt) zongorájához és máris elindult a zene. A 85 éves Roy Haynes járásán és testtártásán kívül semmi sem utalt életkorára. Elképesztő dinamikával, a koncert közepén gyakorlatilag teljesen "megvadulva" zenélt: jó volt az élő legendát látni! Kenny Garrett alt szaxofonjátéka talán a legjellegzetesebb a ma élő altosok között: ha akarja finom levegős, de tud avantgard és agresszív is lenni. A bőgős Christian McBride jelentette számomra a legkellemesebb megelepetést! Őszintén szólva eddig igazán átütő erejű lemezt vagy fellépést nem hallottam tőle (valahogy a mesteri jazz bőgősökből el voltunk kényeztetve az elmúlt 50 évben), de amit tegnap este mutatott az elképesztő volt! Letisztult, techinkailag tökéletesedett, megnyugodott a játéka! Ezentúl mindenképpen számíthatunk rá a legnagyobb nevek mellett!

Egy igazán kellemes este volt a tegnapi, Corea bebizonyította, hogy az öröm és az együttzenélés a legfontosabb a jazz-ben!