"Without music, life would be a mistake." - Nietzsche

2011. január 1., szombat

Folytatódik a GregJazzBlog!

Kedves Barátaim!

Több, mint tíz hónapos szünet után az alábbi jó hírrel szeretnék szolgálni Nektek:

2011. január 1-től a GregJazzBlog kicsit más néven és merőben más formában, de folytatódik tovább! :)

Látogassatok el az alábbi Facebook oldalra, „lájkoljatok” és kommenteljetek, hogy közösen építhessük a fúziós jazz hazai rajongótáborát!



Mindenkinek jó szórakozást, boldog és sikeres új évet kívánok!

2010. szeptember 4., szombat

FYI - Herman Leonard (1923-2010)



A nemrég elhunyt román származású amerikai jazz-fotós Herman Leonard leghíresebb képeit szinte mindenki ismeri. Miles és Dexter Gordon egy-egy cigarettával, Parker kalapban és Coltrane a hangszerével félhomályban. A stílus, amit képviselt egyedülálló, a legtöbbször középformátumú géppel készült fényképek rendkívül jellegzetesek voltak: a zene stílusát is mindig átültette, a háttérvilágítás, a füstös hangulat és a sötétszoba mestere volt. Az alábbi linken egy BBC által összeválogatott galériát nézhetitek meg:

2010. augusztus 25., szerda

Top Jazz 100!

A jazz-ben a statisztikáknak nem sok helye van. Mégis, sok-sok tízezer szavazat alapján, számos könyvet, offline és online szavazást bújva sikerült kidolgoznia az alábbi 100-as jazz CD toplistát egy ausztrál társaságnak, a Jazz 100-nak. Van itt minden: klasszikus, modern, régi és új. Jó böngészést, de azért óvatosan azzal a CD beszerzéssel! :-)


1 Miles Davis Kind of Blue 1959
2 John Coltrane A Love Supreme 1964
3 Charles Mingus Mingus Ah Um 1959
4 The Dave Brubeck Quartet Time Out 1959
5 Cannonball Adderley Somethin' Else 1958
6 Sonny Rollins Saxophone Colossus 1956
7 John Coltrane Giant Steps 1959
8 Art Blakey & the Jazz Messengers Moanin' 1958
9 Herbie Hancock Maiden Voyage 1965
10 Thelonious Monk Brilliant Corners 1956
11 Keith Jarrett The Koln Concert 1975
12 Bill Evans Trio Waltz for Debby 1961
13 Eric Dolphy Out to Lunch! 1964
14 Stan Getz & Joao Gilberto Getz/Gilberto 1963
15 John Coltrane Blue Train 1957
16 Louis Armstrong Hot Fives & Sevens 1928
17 Ornette Coleman The Shape of Jazz to Come 1959
18 Wayne Shorter Speak No Evil 1964
19 Lee Morgan The Sidewinder 1963
20 Miles Davis Bitches Brew 1969
21 Charlie Parker The Savoy & Dial Studio Sessions 1948
22 The Horace Silver Quintet Song for My Father 1964
23 Oliver Nelson The Blues & the Abstract Truth 1961
24 Duke Ellington & His Orchestra Ellington At Newport [2CD] 1956
25 Charles Mingus Black Saint & the Sinner Lady 1963
26 Bill Evans Trio Sunday at the Village Vanguard 1961
27 Wes Montgomery Incredible Jazz Guitar 1960
28 Ella Fitzgerald & Louis Armstrong Ella & Louis 1956
29 John Coltrane My Favorite Things 1960
30 Dexter Gordon Go! 1962
31 Weather Report Heavy Weather 1977
32 Chet Baker The Best of Chet Baker Sings 1956
33 Herbie Hancock Head Hunters 1973
34 Billie Holiday Lady Day [2CD] 1944
35 The Oscar Peterson Trio Night Train 1962
36 Miles Davis In a Silent Way 1969
37 Kenny Burrell Midnight Blue 1963
38 Clifford Brown & Max Roach Study in Brown 1955
39 Hank Mobley Soul Station 1960
40 McCoy Tyner The Real McCoy 1967
41 Count Basie Orchestra The Complete Atomic Basie 1957
42 Art Pepper Meets the Rhythm Section 1957
43 Thelonious Monk w/ John Coltrane At Carnegie Hall 1957
44 Miles Davis Birth of the Cool 1950
45 The Quintet (w/ Charlie Parker) Jazz At Massey Hall 1952
46 Mahavishnu Orchestra The Inner Mounting Flame 1971
47 Grant Green Idle Moments 1963
48 Andrew Hill Point of Departure 1964
49 Benny Goodman Carnegie Hall Jazz Concert [2CD] 1938
50 Lester Young With the Oscar Peterson Trio 1952
51 Duke Ellington & His Orchestra Blanton-Webster Recordings 1942
52 Coleman Hawkins Body & Soul [RCA] 1956
53 Modern Jazz Quartet Django 1955
54 Miles Davis Sketches Of Spain 1960
55 Charlie Parker & Dizzy Gillespie Bird and Diz 1950
56 Chick Corea Return to Forever 1972
57 Pat Metheny Bright Size Life 1975
58 Clifford Brown & Max Roach Clifford Brown & Max Roach 1954
59 Erroll Garner Concert by the Sea 1955
60 Ornette Coleman Free Jazz 1960
61 Jaco Pastorius Jaco Pastorius 1976
62 Albert Ayler Trio Spiritual Unity 1964
63 Sonny Clark Cool Struttin' 1958
64 Django Reinhardt Best of Django Reinhardt 1940
65 Sarah Vaughan w/ Clifford Brown Sarah Vaughan w/ Clifford Brown 1954
66 Larry Young Unity 1965
67 Stan Getz & Charlie Byrd Jazz Samba 1962
68 Bud Powell The Amazing Bud Powell (Vol 1) 1951
69 Jimmy Smith The Sermon 1958
70 Ben Webster Soulville 1958
71 Art Blakey Quintet A Night at Birdland Vol. 1 1954
72 Frank Sinatra Sinatra At the Sands 1966
73 Joe Henderson Page One 1963
74 Thelonious Monk The Best of the Blue Note Years 1952
75 Ella Fitzgerald The Best of the Song Books 1964
76 John Abercrombie Timeless 1974
77 The Gil Evans Orchestra Out of the Cool 1960
78 The Gerry Mulligan Quartet The Best of... with Chet Baker 1953
79 Brad Mehldau The Art of the Trio - Volume Three 1998
80 Joe Pass Virtuoso 1973
81 Count Basie Orchestra April in Paris 1956
82 Diana Krall All For You 1995
83 Dexter Gordon Our Man in Paris 1963
84 Fats Waller The Very Best Of Fats Waller 1940
85 Gillespie, Rollins & Stitt Sonny Side Up 1957
86 Miles Davis Round About Midnight 1956
87 Sidney Bechet Legendary Sidney Bechet 1941
88 John Scofield A Go Go 1997
89 Freddie Hubbard Open Sesame 1960
90 Sonny Rollins Tenor Madness 1956
91 Duke Ellington w/ Mingus & Roach Money Jungle 1962
92 Dave Holland Quartet Conference of the Birds 1972
93 Louis Armstrong Plays W C Handy 1954
94 Cecil Taylor Unit Structures 1966
95 Bix Beiderbecke At the Jazz Band Ball [ASV] 1928
96 Ahmad Jamal At the Pershing/But Not For Me 1958
97 Wynton Marsalis Black Codes 1985
98 Charles Mingus Mingus, Mingus, Mingus, Mingus 1963
99 Cassandra Wilson Blue Light 'Til Dawn 1993
100 Charlie Christian The Genius of the Electric Guitar 1941

2010. augusztus 24., kedd

Adj rá kakaót! - 4. rész

Cikksorozatom negyedik részében a hangszórókról és hangfalakról fogok említést tenni.

Hangszórónak nevezzük azokat az elektronikai eszközöket, amelyek elektromos jelet hallható hanggá alakítanak. A legismertebb és talán legelterjedtebb megjelenési formájuk a fából készült ládába szerelt elektrodinamikus hangszórók. Ebben egy mágnes belsejében csillapítottan lengő tekercs egy (általában kúposan kialakított) laphoz kerül rögzítésre. Ha tekercsben ingadozó erősségű áram folyik, akkor az az áram erősségének megfelelően kitér, így megmozgatja a lapot (kónuszt). A hallható frekvenciatartományban (általában 30Hz-20kHz, bár ez egyénenként, a magas hangok érzékelése pedig életkoronként változó) ezt hangként érzékeljük.

A hangszórókat akusztikai megfontolásokból megfelelő méretű dobozokban, illetve ládákban rögzítik. A doboznak több szempontból is előnyei vannak. Nemcsak mechanikailag rögzítik a hangszórót, de az akusztikus rövidzárat is kiküszöbölik, valamint egyenletessé teszik a frekvenciamenetet. Általában több hangszóró található benne, esetenként (különösen nagyobb teljesítménynél) csak egy. A hangszórók a teljes hallható tartománynak csak egy-egy részét tudják lesugározni. A hangfalakat jellemezhetjük: a rákapcsolható tartós és időszakos teljesítménnyel (Watt-ban kerül megadásra), a frekvenciamenettel (Hz), az erősítő felé mutatott terhelő impedanciával (Ohm), a torzítással (%) és a hatásfokkal (1W elektromos teljesítmény által létrehozott hangnyomás dB-ben). Ezen adatok csak tájékoztatásul kerülnek megadásra, hangsúlyoznom kell, hogy az ég egy adta világon semmire nem lehet következtetni belőlük a hangfal esetleges minőségét illetőleg! Semmit nem jelent egy nagyobb teljesítményű hangfal, vagy akár egy kisebb torzítású darab. Mindent az adott rendszerben kell meghallgatni; az erősítő és a hangforrás is nagyban befolyásolja a kapott eredményt!

Az ún. többutas hangfalak több, eltérő tulajdonságú hangszórót tartalmaznak, melyek más-más, számukra ideális frekvenciatartományban sugározzák a hangokat. Ezekben a bemenő jelet hangváltóval (más néven keresztváltóval) osztják szét mélyebb és magasabb hangtartományokba. Erre azért van szükség, mert a hangszórók a saját rezonanciafrekvenciájuk alatt nem tudnak sugározni. Léteznek olyan többutas hangszórók, melyek egyes sugárzói egymáson belül találhatóak (duál-koncentrikus hangszórók). Ez a hangkép kiegyenlítettségéhez járulhat hozzá.

Fontos, hogy a hangfalakon belül is kábelek futnak és a hangváltó is tartalmazhat jobb és kevésbé jó minőségű alkatrészeket, nem beszélve a doboz anyagáról. Ezek összességében alkotják a hangfal hangképét és alakítják a sugárzott zene minőségét.

Számos hangfal ajánl ún. dupla kábelezési lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a hangváltó két útját külön kábelekkel (és így erősítéssel) hajthatjuk meg. Ez újabb próbálkozásra, kábeltesztekre és összehasonlításra adhat jó alapot.

Egy mostanában felfutó hangfal típus az ún. elektrosztatikus hangfal. Képzeljünk el nagy, álló, pár centi vastag, de mégis vékony lapokat, melynek működése a pozitív és negatív töltések kölcsönhatásán alapul. A két állórész között található kifeszítve a mozgórész más néven a diafragma (membrán), amely állandó nagyságú negatív töltéssel rendelkezik. Az állórészek alapállapotban egyenlő nagyságú pozitív töltéssel vannak feltöltve, ami azt eredményezi, hogy ugyanolyan mértékben vonzzák a diafragmát, ezáltal egyensúlyba tartva azt. A mozgórész mozdulatlanságát a mechanikai feszítés is fokozza. Amikor zene szól, az (általában kimondottan) elektrosztatikus hangsugárzók számára kifejlesztett erősítő megváltoztatja az állórészek töltését. Az elülső és a hátulsó részben ellentétes fázisban történik mindez, amikor elöl csökken, hátul nő és fordítva, azt eredményezve, hogy az egyikük vonzani, a másikuk taszítani fogja a közbülső membránt. Ezt „húzó-toló konfigurációnak” (push-pull configuration) nevezik. Az így mozgásba hozott diafragma a levegőt megmozgatva hallhatóvá teszi számunkra a zenét. Előnye egy teljesen torzításmentes tiszta hang. Hátránya elsősorban az igen magas ára és az erősítési nehézségek, mely tovább növeli az ilyen konfigurációk árát.

Mint az a fentiekből kiderült alapvetően nincs sokféle megoldás a hangfalakat illetően. Ezek a technológiák sok évtizedesek már, és gyakorlatilag évek óta már csak finomításokról és design-ról szólnak a fejlesztések. Ne feledjétek alapszabályunkat: mindent meg kell hallgatni és ha tetszik (teljesen mindegy mi van ráírva) azt kell megvenni és hallgatni!

2010. augusztus 15., vasárnap

40 éves az ECM lemezkiadó

Manfred Eicher - az ECM atyja

Az asztalán egy John Cheever regény és egy Wallace Stevens verseskötet, a falon pedig egy kép az egyik barátjával Jean-Luc Godard-al. A parafa tábláján kismillió cetli kitűzve az idei ECM-es produkciós tervekről: Keith Jarrett, Jan Garbarek, Arvo Part, Gidon Kremer és a többiek. A 40 éve működő ECM lemezkiadó spirituális atyja, Manfred Eicher, talán a szokásos menedzseri képességei hiányának köszönheti a még ma is tündöklő vállalat népszerűségét egy ismerten széthullás után álló kiadói piacon.

Az ECM logó bizonyos introspektív és meditatív jelleget kölcsönöz a lemezeknek, immáron több, mint 1000 darabnak. A kivitelt szándékos kifinomultság jellemzi, mind fizikailag és mind akusztikailag. Időnként sokakban felháborodást keltett azzal, hogy a jazz-t pont vitalitásától szabadítja meg ezzel az észak-európai hozzáállással. De a siker töretlennek tűnik: a cég jobban teljesít, mint valaha!

Nem minden ECM lemeznek sikerült klasszikussá válnia, de Keith Jarrett The Köln Concert-je, Arvo Part Tabula Rasa-ja, Jan Garbarek Officium-ja és Tomasz Stanko Litania-ja rekord eladásokat produkált. Eicher azt mondja nincsenek már Miles Davis-ek és Coltrane-ek manapság; "ehelyett lassú változás van folyamatban, sok elektronikával, új hanggal és kombinációkkal, talán ezekből majd kijön valami."

Saját magát színházi-, vagy filmrendezőhöz hasonlítja, aki a nagy öregeket képes összehozni a fiatal tehetségekkel: "a legfontosabb dolog számomra a bizalmon alapuló kapcsolat." Számos nagy név ezt bizonyítja, például Jarrett: úgy tűnik már-már örök szerződést köthetett az ECM-mel.

"A siker nekem a lemezek minőségében és visszajelzéseiben rejlik. Ilyen szempontból nem érdekelnek az eladási mutatók. Ha a média érdeklődést mutat és emberek személyesen írnak nekem Indonéziából vagy Vietnámból, na azt nevezem én mércének!"

Soha nem érezte a 70-es évek óta zajló lemezkiadói válságot. Sok ember, állítása szerint, csak azért is képes egy-egy ECM lemezt megvásárolni, mert az ECM. "Még mindig az eredeti elképzelésemet követem a lemezkiadás során: olyanokat adok ki, amik nekem tetszenek. Ez így volt eddig is és így lesz ezután is!"

2010. augusztus 10., kedd

Fültanú - Adj rá kakaót! 3. rész

Cikksorozatom harmadik részében a hangrendszerünk egyik sokak által méltánytalanul elhanyagolt részével fogunk foglalkozni: a kábelekkel.

Egy normál audió rendszerben többféle kábeles összeköttetés szokott előfordulni: a hangfalkábel és az ún. interkonnekt (azaz összekötő- vagy átjátszó kábel) a legismertebb, de külső digitál-analóg átalakító esetén szükségünk lehet még digitális interkonnekt zsinórra is, nem beszélve a tápkábelekről. Vegyük őket szépen sorra.

A hangfalkábel minősége rendkívül fontos dolog. Aki szerint mindegy, hogy milyen „tyúkbél” van bekötve az erősítője és a hangfalai közé, az még biztosan nem hallott „felsőkategóriás” hangfalkábelt összehasonlítva egy olcsóbb, egyszerűbb kivitelű kábellel. Persze, az sem mindegy, hogy milyen minőségű az erősítő és a hangfal, mert sajnos, van egy szint, ami alatt nem érdemes, különösebb pénzt költeni az összeköttetések fejlesztésére.
Egy jó hangfalkábel drága. Különböző megoldások léteznek, különféle anyagokból számos kivitelben: réz, ezüst, arany, szén, hibrid stb. Meggyőződésem szerint nem az számít, hogy egy kábel miből készült és, hogy a laborban hogyan teljesített és erről milyen bizonyító erejű dokumentumok állnak rendelkezésre, hanem, hogy az adott rendszerben hogyan szól, milyen hangot produkál, illetve, hogyan befolyásolja a hangképet. Ugyanis, ha akarjuk, ha nem, befolyásolni fogja. A kábelekkel gyakorlatilag „finomhangolni” lehet a hangot. Ha egy harsányabb hangú erősítővel rendelkezünk, érdemes valamilyen lágyabb hangzású kábelt beszereznünk (pl. szén vezetőszállal ellátottat); ez talán kompenzálni fogja a hangot és meghozza a kívánt egyensúlyt. Ha már eleve úgy érezzük, hogy „minden a helyén van”, jöhet egy neutrális hangú vezeték; sajnos ezek szoktak a legdrágábbak lenni. Az alapszabály tehát: mindig mindent meg kell hallgatni, és lehetőleg abban a kiépítésben és helyen, ahol és amiben a jövőben hallgatni fogjuk.
Az ún. bi-wire (duplakábelezés) egy kevéssé ismert megoldás a hangfalkábelek esetében. Itt valójában az történik, hogy az erősítő kimeneteit (összesen 4 darab: bal-jobb, pozitív, negatív) külön vezetékeken küldjük a hangfalak irányába, természetesen akkor, ha erre a hangfalunk is fel van készítve, tehát van rajta 4 darab külön bemenet. Ez a 4 bemenet külön meghajtást ad a mély- és közép sugárzó(k)nak, illetve a magas hangszoró(k)nak. Általában jótékony hatása van a duplán bekötött hangfalkábeleknek, de természetesen, mint minden, ez is függ a rendszertől de elsősorban a kábeltől. Kimondottan erre a célra kifejlesztett, 4 vezetőjű kábel-szettet is lehet már kapni.
Ha már a bekötésnél tartunk, itt igen fontos megjegyezni, a helyes bekötési módot: az ún. fázishelyes bekötést. A hangsugárzókra alkalmazva a „relatív fázis” kifejezés a hangszóró elemek (rendszerint membránkúpok, dómok, lapok vagy szalagok) az ismert polaritású jel hatására bekövetkező mozgására vonatkozik. Ha mind a bal-, mind a jobb hangsugárzó ugyanabban az irányba (előre) és egy időpontban mozdul el egy adott (pozitív) polaritású jel hatására, akkor a hangsugárzók helyes relatív fázisban vannak. Ha ellentétes irányban mozdulnak el, akkor nincsenek helyes relatív fázisban. Ha az utóbbi helyzet áll elő, ennek az a következménye, hogy a hangkép határozottsága elvész, és miután a bal- és jobb mélysugárzók legalábbis részben kioltják egymást, a basszus energiája és hangereje nagymértékben csökken. Ennek kijavításához ellenőriznünk kell a hangsugárzó kábelt mind a hangsugárzónál, mind pedig az erősítő kimenetén. Ha azt tapasztaljuk, hogy a pozitív a negatívhoz, a negatív pedig a pozitívhoz van kapcsolva ahelyett, hogy helyesen a pozitív pozitívhoz, a negatív negatívhoz lenne bekötve, cseréljük fel a vezetékeket, és problémánk azonnal megoldódik.

A hangforrás és erősítő készülékeket összekötő vezetékeket hívjuk interkonnekteknek. A hangjuk, hasonló módon befolyásolják a hangképet, mint a hangfalkábelek, annyi különbséggel, hogy itt már minden eszközzel, ami fizikailag utánuk következik számolnunk kell. Tehát, nem biztos, hogy egyes hangokat az interkonnekt kábelünk generál, lehet, hogy az erősítő, vagy a hangfalkábel tesz valami hozzá, esetleg vesz el. A legtöbb készülék ún. aszimmetrikus kimenettel van ellátva (más néven RCA aljzat). A szimmetrikus kimenettel rendelkező berendezések lényegesen drágábbak ezeknél, de minőségük is jóval meghaladja az előző társaiét.

A legvitatottabb “kábel-kérdés” a digitális kábelek területe. Sokan úgy gondolják, hogy a digitális vezeték (akár optikai, akár koaxiális) minősége nem befolyásolja, nem befolyásolhatja a hangot. Sajnos azonban ez nincs így. Bár hibajavítást tartalmaz a szabvány (erre amúgy nem is lenne szükség, ha tökéletes lenne az adatvezetés), mégis az időzítő-jel analóg jelként kerül továbbításra a kábelen és ezt a hullámformát a kábel torzíthatja és a kábel végén már helytelen időzítésként érkezik a jel a következő készülékbe. Tehát ez esetben valójában nem a „kábel hangját” halljuk, hanem csak annak minőségét, különösen, ha az rossz.

A másik igen vitatott dolog a különböző hálózati kábelek használata. „Ha kilométereken át rossz minőségű vezetéken fut az áram a szobámig, akkor miért számítana az utolsó pár méter?!” – szokták oly sokan kérdezni. A tapasztalat azonban mást mutat. A tápfeszültség (különösen nagy áramfelvételű készülékek esetében) egyes esetekben nagy áramerősség mellett képes felvenni a drótban futó energiát és, akárcsak egy vízvezeték esetén a cső vastagsága, nem mindegy, hogy ez milyen kapacitású vezetékből érkezik. Jobb kábel, nagyobb dinamikai löket, „gyorsabb” hang.

Fontos megjegyezni, hogy a kábeleket legjobban összehasonlító tesztek során tudjuk meghallgatni, a különbség ilyen módon tűnik fel leginkább közöttük.

A fentiekben olyan dolgokról volt szó, melyek mind a jobb minőségű zenehallgatást képviselik. Minden egyes tényező betartása, kikísérletezgetése már komoly minőségjavulást hozhat, ha már belekezdünk, legalább a zenehallgatás alapvető „fizikáját”, kézenfekvő feltételeit teremtsük meg! Hiába veszünk méregdrága készülékeket, ha csak odavágjuk őket a sarokba, és mindenféle szedett-vedett kábellel kötjük őket össze; figyeljük, óvjuk eszközeinket, meg fogják hálálni! De ne felejtsük el a legfontosabb dolgot: csak a zene számít!

2010. augusztus 4., szerda

FYI - Martin Drew (1944-2010)

Múlt hét csütörtökön elhunyt Martin Drew. Londoni lakásában kapott szívinfarktust és az orvosok már nem tudtak rajta segíteni.

Drew azon kevés swing dobosok közé tartozott, akit Oscar Peterson személyesen kiszemelet magának, majd később a bandájába hívta. Peterson azon kijelentése után, miszerint "nincs szükség dobokra egy jazz trióban vagy kvartettben, akkor csak mindig baj lesz a ritmikával", nem kis dicsőség lehetett meghívott dobosként vele játszani 3 évtizeden át. Mostanság inkább saját kvintettjében tűnt fel a The New Couriers-ben.

Drew-t soha nem érdekelték a dobolással kapcsolatos tisztán technikai kérdések; soha nem érdekelte őt, hogy mit gondolnak róla, ha netalántán éppen végletesen egyszerűen van kedve játszani. Őt a swing és a csoport interakció fogta meg, ez jelentett számára a dinamikát. Nyugodjon békében.