10 év eltelt már azóta, hogy a nagyszerű dobos Brian Blade kiadta a Perceptual című lemezét. A 6 tagot számláló Fellowship band egy igen jól felismerhető sound-dal rendelkező csapat.
Blade, az 1970-ben született amerikai dobos és zeneszerző, már a 90-es évektől kezdődően az egyik legeresettebb koncert és session zenészek egyike. Megfordult már Bob Dylan, Joni Mitchell, Wayne Shorter, Bill Frisell, Kenny Garrett, Josua Redman, Ellis Marsalis, Norah Jones, Emmylou Harris és Chris Potter zenekaraiban. Hangzásvilága könnyen felismerhető, bár teljesen egyedinek azért nem mondható, az ütemekről szépen levált cinekkel, sokszor a háttérben maradóan, sokszor pedig a dallal olyannyira magávalragadóan, hogy ezzel a közönség nem kis csodálatát vívja ki (pl. Wayne Shorter Quartet, Budapest 2009.). Súlyos, mély pergői és hangtechnikailag erősen magasvágott cintányérjai is jellegzetesek.
A Season of Changes lemez első száma a Rubylou's Lullaby egy egyedi textúrájú gitár bevezetővel induló közepes tempójú "groover" nóta. A zenekar nyugodtságáról már az első másodpercekben meggyőződhetünk: itt nem lesz rohanás és izgalom, az biztos. A Return of the Prodigal Son című lírikusan induló szerzemény Kurt Rosenwinkel lágy overdrive-os gitárszólójában teljesedik ki, majd Butler tenorszólóját követően Pat Metheny/Lyle Mays-szerű (könnyen érthető) "felületkezelt", valójában viszont meglehetősen komplex muzsika zárja le. A 3. szám a Stoner Hill, első hallgatásra talán a legjellegzetesebb, legfülbemászóbb az egész lemezen. Egy pihentető backbeat vonul át ezen az improvizációkat nélkülöző dalon. Szépen kidolgozott muzsika. A címadó dal, a negyedik, az egész lemez tartalomjegyzéke lehetne: minden benne van, ami az egész lemezen külön-külön is megtalálható: dallamos harmóniák, gyönyrűen felépített szólók (különösen a szaxofonszóló figyelemre méltó) és egy hangulatos befejezés. A következő két szám (Most Precious One és Most Precious One (Prodigy)) Blade-re talán a legjellemzőbb formákat hordozza magán. A 7. szám az Improvisation, egy spirituális orgona-basszusklarinét duó, mely átúszik egy mollban megírt miniatúrába (Alpha and Omega). Az utolsó szám (Omni) pedig egy Jan Garbarek korai stílusát idéző, folkos beütésű, szinte már-már az európai jazz hangulatát idéző szerzemény.
A meghallgatás után nem maradhat hiányérzetünk, a lemez hangminősége is jónak mondható, külön dicséretet érdemel a magas hangok, valószínűsíthetően valamilyen hangtechnikai úton történt, lágyítása, szűrése. Jót tesz a zene hangulatának is és bizony nem kell egy audió CD-nek hallgathatatlanul harsogó "bithalamaznak" lennie.
Brian Blade - dobok, John Cowherd - billentyűs hangszerek, Kurt Rosenwinkler - gitár, Myron Walden - alt szaxofon, klarinét, Melvin Butler - tenor szaxofon, Chris Thomas - basszus.
Tartalom: 10/9
Hangminőség: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése