"Without music, life would be a mistake." - Nietzsche

2010. augusztus 24., kedd

Adj rá kakaót! - 4. rész

Cikksorozatom negyedik részében a hangszórókról és hangfalakról fogok említést tenni.

Hangszórónak nevezzük azokat az elektronikai eszközöket, amelyek elektromos jelet hallható hanggá alakítanak. A legismertebb és talán legelterjedtebb megjelenési formájuk a fából készült ládába szerelt elektrodinamikus hangszórók. Ebben egy mágnes belsejében csillapítottan lengő tekercs egy (általában kúposan kialakított) laphoz kerül rögzítésre. Ha tekercsben ingadozó erősségű áram folyik, akkor az az áram erősségének megfelelően kitér, így megmozgatja a lapot (kónuszt). A hallható frekvenciatartományban (általában 30Hz-20kHz, bár ez egyénenként, a magas hangok érzékelése pedig életkoronként változó) ezt hangként érzékeljük.

A hangszórókat akusztikai megfontolásokból megfelelő méretű dobozokban, illetve ládákban rögzítik. A doboznak több szempontból is előnyei vannak. Nemcsak mechanikailag rögzítik a hangszórót, de az akusztikus rövidzárat is kiküszöbölik, valamint egyenletessé teszik a frekvenciamenetet. Általában több hangszóró található benne, esetenként (különösen nagyobb teljesítménynél) csak egy. A hangszórók a teljes hallható tartománynak csak egy-egy részét tudják lesugározni. A hangfalakat jellemezhetjük: a rákapcsolható tartós és időszakos teljesítménnyel (Watt-ban kerül megadásra), a frekvenciamenettel (Hz), az erősítő felé mutatott terhelő impedanciával (Ohm), a torzítással (%) és a hatásfokkal (1W elektromos teljesítmény által létrehozott hangnyomás dB-ben). Ezen adatok csak tájékoztatásul kerülnek megadásra, hangsúlyoznom kell, hogy az ég egy adta világon semmire nem lehet következtetni belőlük a hangfal esetleges minőségét illetőleg! Semmit nem jelent egy nagyobb teljesítményű hangfal, vagy akár egy kisebb torzítású darab. Mindent az adott rendszerben kell meghallgatni; az erősítő és a hangforrás is nagyban befolyásolja a kapott eredményt!

Az ún. többutas hangfalak több, eltérő tulajdonságú hangszórót tartalmaznak, melyek más-más, számukra ideális frekvenciatartományban sugározzák a hangokat. Ezekben a bemenő jelet hangváltóval (más néven keresztváltóval) osztják szét mélyebb és magasabb hangtartományokba. Erre azért van szükség, mert a hangszórók a saját rezonanciafrekvenciájuk alatt nem tudnak sugározni. Léteznek olyan többutas hangszórók, melyek egyes sugárzói egymáson belül találhatóak (duál-koncentrikus hangszórók). Ez a hangkép kiegyenlítettségéhez járulhat hozzá.

Fontos, hogy a hangfalakon belül is kábelek futnak és a hangváltó is tartalmazhat jobb és kevésbé jó minőségű alkatrészeket, nem beszélve a doboz anyagáról. Ezek összességében alkotják a hangfal hangképét és alakítják a sugárzott zene minőségét.

Számos hangfal ajánl ún. dupla kábelezési lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a hangváltó két útját külön kábelekkel (és így erősítéssel) hajthatjuk meg. Ez újabb próbálkozásra, kábeltesztekre és összehasonlításra adhat jó alapot.

Egy mostanában felfutó hangfal típus az ún. elektrosztatikus hangfal. Képzeljünk el nagy, álló, pár centi vastag, de mégis vékony lapokat, melynek működése a pozitív és negatív töltések kölcsönhatásán alapul. A két állórész között található kifeszítve a mozgórész más néven a diafragma (membrán), amely állandó nagyságú negatív töltéssel rendelkezik. Az állórészek alapállapotban egyenlő nagyságú pozitív töltéssel vannak feltöltve, ami azt eredményezi, hogy ugyanolyan mértékben vonzzák a diafragmát, ezáltal egyensúlyba tartva azt. A mozgórész mozdulatlanságát a mechanikai feszítés is fokozza. Amikor zene szól, az (általában kimondottan) elektrosztatikus hangsugárzók számára kifejlesztett erősítő megváltoztatja az állórészek töltését. Az elülső és a hátulsó részben ellentétes fázisban történik mindez, amikor elöl csökken, hátul nő és fordítva, azt eredményezve, hogy az egyikük vonzani, a másikuk taszítani fogja a közbülső membránt. Ezt „húzó-toló konfigurációnak” (push-pull configuration) nevezik. Az így mozgásba hozott diafragma a levegőt megmozgatva hallhatóvá teszi számunkra a zenét. Előnye egy teljesen torzításmentes tiszta hang. Hátránya elsősorban az igen magas ára és az erősítési nehézségek, mely tovább növeli az ilyen konfigurációk árát.

Mint az a fentiekből kiderült alapvetően nincs sokféle megoldás a hangfalakat illetően. Ezek a technológiák sok évtizedesek már, és gyakorlatilag évek óta már csak finomításokról és design-ról szólnak a fejlesztések. Ne feledjétek alapszabályunkat: mindent meg kell hallgatni és ha tetszik (teljesen mindegy mi van ráírva) azt kell megvenni és hallgatni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése