FYI - Könyvajánló: The Penguin Guide to Jazz Recordings

The Penguin Guide to Jazz Recordings - Richard Cook and Brian Morton (8th Ed.), Penguin Books, 2006

Nem olyan rég az Amazonon kattingatva megláttam egy igen alaposan kidolgozottnak tűnő munkát: a címben szereplő kiadványt. Gyorsan meg is rendeltem. A csomag megérkezéséig eltelt időt mai napig nem tudom értelmezni (tartalmazott még néhány audio CD-t is), hiszen az utolsó enter lenyomásától számítva tokkal-vonóval 5 nap alatt Budapesten volt. Ismerve a magyar viszonyokat ez érdekes mindenesetre.

Mikor kibontottam az Amazontól már jól ismert kibonthatatlan (szerintem valamilyen furfangos módon, speciálisan préselt) papírdobozkát a kezembe esett egy Jazz-biblia.

Azért voltam biztos a fent említett titulusban, mert fogása, vastagsága, tömege és kidolgozottsága mind ezt sejtette hitetni velem. Mint később kiderült ez a kiadvány már évtizedek óta az egyik alapműve, illetve kiindulópontja a jazz-t kedvelő közönségnek, rádióknak, különféle médiában dolgozó szerkesztőknek. A lényege, hogy több ezer előadó összesen 14.000 db CD-jének részletes és kevésbé részletes kritikáját tartalmazza, életrajzi adatokkal és utalásokkal. Hacsak belegondolok, hogy ezeket a CD-ket meg is kellett hallgatni (biztos vagyok benne, hogy sokan vagyunk, akik 14.000 CD-nél már sokkal többet is végighallgattunk, de az is fontos, hogy ezt kritikai füllel legalább egyszer külön a kiadvány írása miatt is meg kellett tenni), akkor jövök csak rá, hogy milyen rettenetesen nagy munkát tartok a kezemben.

A leírások 50-50%-ban magánvéleményt és tényeket tartalmaznak, melyekből a szerzők igen gazdag szókincse és soha el nem múló, egyértelműen a klasszikus jazz iránti szeretete tűnik ki. Természetesen, mint minden referencia könyv, ez is tartalmaz az éppen aktuális olvasó által feleslegesnek tűnő, illetve kimaradt bejegyzéseket: ez esetben zenészeket. Az olvasót sokban segíti egy már számos kiadást megélt, jól működő grafikus pontozó rendszer: kis csillagok és egy korona használata. Ezenkívül megtudhatjuk, hogy melyek a szerzők legkedvesebb lemezei: ezt a néhány száz darabot külön módon jelölik. Szerintük, ezek nélkül mit sem ér a jazz élet.

Egy-egy magasztaló bejegyzést olvasva az embernek kedve támad az adott lemezt beszerezni. Azt kell mondjam, nem nagyon lehet mellényúlni, hogy a szerzők ízlését követjük. Az alap jazz kánont valóban jól ismerik; megkockáztatom, egyes fiatalabb zenészek fejében a szerzőpáros már ott lebeg lemezeik kiadásakor, illetve a számaik megírásakor.

Ezt a 8. kiadást a korábbi kiadásokkal összehasonlítva, voltak emberek, akik kimaradtak, voltak kik most tűntek fel először és olyanok is, akik először eltűntek, majd újra előkerültek. Az egyik szerző, Brian Morton szerint ez azért fordulhat elő, mert egyik zenész sem kerül gyorsabban kitörlésre a könyv sorai közül, mint egy olyan régi barát, aki nem jár többet a közös vacsorákra és emiatt felejtik el a többiek. Hogy ezalatt pontosan mit értett, csak akkor érthetjük meg, mikor legalább 100 bejegyzését elolvastuk: ugyanis akkor derül ki igazán, hogy ők ketten (Cook és Morton) szerzők, írók és nem pedig gyűjtők.